Shabe

2016.03.16.
|

avatar

Üdv! Shabe vagyok. Pár szó magamról:

Életem első zenei élménye a 80-as évek végére, 90-es évek elejére tehető, amikor keresztapám elvitt magához megmutatni az új hangfalakat. A Cd amit berakott tesztelni, egy happy hardcore vállogatás album volt, a mai napig élénken emlékszem a szavaira:

Ez a stilusú zene 150-200 dobütés percenként.

Hát igen, valami olyasmi volt. Az egész zene egy végtelen kőkemény zakatolás volt, naiv gyermeki fűleim csak úgy szippantották befelé az energiát. Emelett volt egy kis bája is a zenének, néhol lelassult és valami földön túli hang elárasztotta az étert, a maga csodálatosan lágy dallamos hangján. Az első szerelem..

Aztán valahogy úgy alakult, hogy eltávolodtam az ilyen fajta zenétől, szüleim nem vették jó néven, amikor 200 dobütés verte az ablakokat és a csillárt, mindig mondták egy gyereknek nem való ilyen zene, hallgassál rádiót.

Akkor jött ez a korszak. “A hétvégén majd felmegyünk a hegyekbe” és a “Szerelem doktor gyere gyógyitsd meg a szivem” és stb.. magyar slágerek. Külföldről a Coco Jamboo, Scatman’s World, Barbie Girl, We Like To Party! és stb zenékre nőttem fel. Igazi Coco Jamboo generáció vagyok. Persze a régi szerelem is fel fel villant egy bizonyos Scooter-nek köszönhetően, és a többi nem elhanyagolható Take A Ride, Paradoxx zenéknek köszönhetően.

A 2000-res évekre igazi kis kamasz vadorzóhoz hiven, első csók, első berúgás, első disco, változott a zenei izlésem is, de csak egy kicsit. Magyarországról Náksi vs Brunner és előtte a Soho Party, Betty Love azt hiszem örökre beskatulyázott, és a Szállj!, Nézz az ég felé nekem valóban azt jelentette, amit a szám hordozott. Teljesen kiragadott a hétköznapi valóságból,és szálltam messze messze, eufóriától átfűtve fel a csillagokig, és nem vágytam visszajönni onnan. Lélekben fent laktam a fellegekben, és ez a világ csak valami kinnal átszött förtelem volt. Erre csak rátett egy lapáttal a Moonlight Shadow, 7 Years & 50 Days, a Starsplash…hoppá hoppá és a mester, minden gyönyör földi megtestesitője, DJ Tiësto.

Ez a trance, techno örökös keveredése, vagyis a melankolikus lágy dallamok gyönyörű női vokállal átfűtve és a kemény ritmusok váltakozása lett a mindenem.

A 2000-res évek végére több szerelmi és életbeli csalódás után nyugodtan kijelenthetem, hogy a zene mentette meg az életem. Másik szemszögből nézve, az is lehet, hogy a zene taszitott olyan mélyre… De mindennek az a lényege, hogy sosem volt olyan, hogy zene nélkül.

Ez idő tájt kezdtem áttérni a dance, trance, techno vonalról a house zene irányába. Ez az átivelő kapocs főleg Robbie Rivera, Laurent Wolf, Ian Carey, R.I.O. volt. Aztán innen már egyenes út vezetett vissza a “gyere szállj repülj velünk már” világba, ami ekkor immár progressive house néven jelentkezett nálam. Jött látott és győzött Sasha, a Global Underground, populáris vonalon meg Deadmau5, Moonbeam és Sharam (hát igen a régi Deep Dish).

Ez után megint egy mélyebb életszakasz következett, és a progressive house-t kezdte felváltani a melodic techno, minimal techno. Mint Fran Left Home, Callisto (Synthapella), Paradiso, de azért itt már érezhetően előbukkant ismét a melankólikus dallamok és a kemény hangzásivilág váltakozása pl. Puck (Chris Liebing Remix), L Nuit, Metodisma és társai. Ez csak egy pár evig tartott, utána mélyen beleolvadtam minden elektronikus stilusba, millió zenén keresztül és számos Dj és Kiadó munkásságán át. Valami olyasmi volt, hogy mi fejez ki legjobban engem, az utolsó csiszolások végrehajtása, a letisztult hangzásvilág megtalálása. Elmondhatom, hogy a Watch this-en található összes zenei stilust megjártam, teljes mértékben képbe vagyok mindegyikben.

Az elektronikus zenét két fő nagy csoportra osztanám. Az első a szórakoztató zenék, tánczene, populáris zene. Tulajdonképpen ide tartozik a house, techno, trance és alfajai. Ezen belül egy alcsoport van, a melankólikus zenék, ami ugyan szórakoztató, de elgondolkodtató inkább. Pl uplifting trance, progressive house és melodic techno, minimal techno egyes fajtái.

A másik nagy csoportja az elektronikus zenének a kikapcsolódást elősegitő zenék, a lazulást, relaxációt, meditációt inspiráló zenék. Ilyen például az ambient, downtempo, chillout, drone és társai.

Írj egy hozzászólást: