Adatlap

Cím:A makrancos hölgy
Eredeti cím:The Taming of the Shrew
Gyártó:F.A.I., Royal Films International, Burton-Zeffirelli Productions
Forgalmazó:Columbia Pictures
Év:1967
Játékidő:122 perc
Stílus:Dráma, Romantikus
Ország:Usa, Olaszország
Filmzene:Megnéz

Bemutató

Magyarország:1968 Júl. 11
Usa:1967 Márc. 8
Egyesült Királyság:1967 Feb. 27

Alkotók

rendező:Franco Zeffirelli
forgatókönyvíró:Franco Zeffirelli, Suso Cecchi D’Amico, Paul Dehn
producer:Elizabeth Taylor, Richard McWhorter

Szereplők

Richard Burton
Elizabeth Taylor
Cyril Cusack
Michael Hordern
Alfred Lynch
Alan Webb
Victor Spinetti

A makrancos hölgy tartalma

Bianca egy kedves és aranyos lány, de addig nem mehet férjhez, amíg a nővére, Katharina nem ment férjhez. Hiába csapják a szelet Bianca-nak az udvarlói, Katharina nagyon makrancos, tőr, zúz, egy férfi sem tudja elviselni a természetét. Aztán a városba érkezik Petruchio, és meg akar nősülni. A fülébe jut, hogy Katharina gazdag családból való, ezért elmegy hozzá és megkéri a kezét. Katharina vele is barátságtalanul viselkedik, de ez nem zavarja Petruchio-t, kijelenti, hogy nemsokára elveszi feleségül. Ez így is történik, és jó feleséget csinál Katharina-ból.

Értékelés

Imdb: 7,2/10, 7407 szavazat alapján.

Rotten Tomatoes: 83% a kritikusok szerint, 23 kritika alapján. A felhasználók szerint 74%, több, mint 5000 szavazat alapján.

Díjak és jelölések

• Oscar-díj 1968 – Legjobb jelmez jelölés
• Golden Globe-díj 1968 – Legjobb színész jelölés, vígjáték vagy musical kategória: Richard Burton
• Golden Globe-díj 1968 – Legjobb film jelölés, vígjáték vagy musical kategória
• BAFTA-díj 1968 – Legjobb brit színész jelölés: Richard Burton
• BAFTA-díj 1968 – Legjobb brit színésznő jelölés: Elizabeth Taylor

Díj leírás

• Oscar-díj: Academy Awards. Az USA legrangosabb filmművészeti díja.
• Golden Globe-díj: Golden Globes. Amerikai filmes és televíziós díj.
• BAFTA-díj: A Brit film- és televíziós akadémia díja.

Háttér-információ

• A film William Shakespeare műve alapján készült.

A makrancos hölgy előzetese

Írta: Lars Hirnen ©